Megint a nyersevésről fogok írni.

Én mindig azt gondolom magamról, hogy nem vagyok nyersevő. Nem is vagyok az, mert időnként eszem kenyeret, főtt ételt. De! Most ezen a hétvégén fordult elő először, hogy a családnak megfőztem az ételt, és én nem ettem belőle semmit.

És az egészben az volt a legjobb, hogy nem esett nehezemre. Nem "szenvedtem" tőle. És a többieknek fel sem tűnt, mert ilyenkor mindig kell még valami az asztalra, anya ezt kérek, azt kérek, és máskor is csak ugrálok az asztal körül. Miért nem ettem valami salátát? Mert nem voltam éhes. Mindezért a bőséges reggeli volt a felelős, ami nem gyümölcs, hanem kenyér, sajt, főtt tojás és sok sok zöldség volt. Délután egy zöld turmix, és ennyi.

Ma viszont Apa elment Petikével locsolni, mi lányok itthon maradtunk. A csengő elromlott, úgyhogy mi itthon háborítatlanul, békében elvagyunk. A lánykák játszanak, tévéznek, én pedig kedvemre kevergetem a magokat, zöldsgéket. Lett nyers kenyér, pástétom, és nagyon finom karobos sütemény dióból. A pástétom fantasztikus lett, ilyen jót még nem ettem.

Vérnyomás: elhagytam az egyik gyógyszerem, már csak a Betaloc ZOK-ot szedem, abból is egy negyedet. Ennek ellenére tegnap 112/64 volt a vérynomásom. Ez azért jó, nem?

Egy bajom van még, a fáradtság. Vitaminhiány? Vagy valami más miatt van? Össze kell szednem magam, és el kell menni tornázni. Órarendem már van, kedd csütörtök van is olyan óra, ahová elmehetnék. Vagy Petikével el kellene kezdeni futni. Ő az, aki túlteng energiával, neki is kell valami kis mozgás.