A nyers étel csodája

Victoria Boutenko: A nyers étel csodája

Hallott-e már olyanról, hogy inzulint igénylő, gyerekkori cukorbetegség magától meggyógyul?  Vagy arról, hogy visszanőnek a korábban eltávolított mandulák, vakbelek, sőt akár epehólyagok is?  A természetes, élő táplálékot fogyasztók között ilyen és ehhez hasonló „csodák” történnek. Kivételes jelentőségű könyv, mely elképesztő mértékben változtathatja meg az életét.

A szerző két könyve található egy kötetben: A nyers család (Raw Family)   az orosz származású Boutenko családról szól, akik 1990-ben emigráltak az USA-ba. Évekig a szokványos amerikai ételeket ették, aminek az lett a következménye, hogy mindannyian megbetegedtek. A végső rúgást az adta, amikor Viktória megtudta, hogy 9 éves fiának gyógyíthatatlan gyermekkori cukorbetegsége van, és élete végéig inzulin injekciókat kell kapnia. Kétségbeesve kereste az alternatív megoldást. Elkezdte megfigyelni az egészségesen kinéző embereket, és gátlásosságát legyőzve, megszólította őket. Egy nap meglátott egy sugárzó arcú, boldog hölgyet egy bankban, és tőle is megkérdezte, hogy ismeri-e a cukorbetegség alternatív gyógymódját.  A hölgy története, hogy sikerült meggyógyulnia egy béldaganatból mégpedig 100%-osan élő, nyers ételek fogyasztásával megdöbbentő volt Viktória számára, de a  szíve azt súgta, hogy az ő családja számára is ez lesz a helyes út. 

A könyvben mind a négy családtag a saját szemszögéből mondja el, hogyan változott meg örökre az élete...

Az Életet adó zöldek-ben (Green for Life), mely néhány évvel később íródott, Viktória a zöld levelekről és a belőlük készült turmixokról közöl meghökkentő információkat. Új nézőpontból közelíti az emberi táplálkozást, összehasonlítva csimpánzok és az emberek étrendjét. A Roseburgi kísérlet, melyet Viktória és Dr. Fieber végeztek el, feltárja a zöld turmix-ivás egészségre gyakorolt jótékony hatásait. 

Saját véleményem

 Ez a könyv valóban megváltoztatta az életem.

Nem tudok róla semmit írni, ami NEM tetszett. Hihetetlen erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ez a nő úgy döntsön, hogy nemcsak a maga, hanem a családja étkezését is gyökeresen átalakítja. Ehhez az kellett, hogy az USA-ban éljen, ahol ez már nem számít különcségnek. Ha itt Magyarországon ezt én megpróbálnám, a végén még elítélnének kiskorú veszélyeztetése miatt. Eltérni attól, ami megszokott, itt egyenesen bűn.

 A könyv nem ad elég segítséget ahhoz, hogy az ember könnyen áttérjen. Felmerül rengeteg kérdés, mit, hogyan, mikor, mennyit. Ezzel itt ma egyedül kell megküzdeni.

 Visszatérve a könyvhöz, én nem határoztam el, hogy nyersevő leszek, mert úgy gondolom, hogy egy 5 tagú családban ezt egyedül nem lehet véghezvinni. Csak annyit szerettem volna, elérni, hogy a lehetőségekhez képest minél több nyers zöldséget egyek, minden nap zöldséglét, zöld turmixot igyak.

Most pedig azt veszem észre, hogy nem bírom megenni a főtt ételt. Nem ízlik. Megfőzöm a családomnak, de én nem tudok enni belőle. Többször előfordult, hogy főztem valamit, és mivel megkóstoltam, figyelmeztettem őket, hogy ez most nem sikerült jól, nem baj, ha otthagyják a tányéron. Megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy nem az étellel volt a baj, hanem velem. Ízlett nekik, megették, sőt kértek még. Én meg maradtam a salátánál. Még szerencse, hogy salátát egyébként is készítenék, és az nem sok idő, belefér.  

Ha van időm, akkor kipróbálok nyers recepteket a könyvből. Lenmagos kenyér, zöld turmix, édességek, levesek stb. És bár nem határoztam el, lassan azt veszem észre, hogy napok telnek el, és én csak élő ételt eszem…